Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) napjaink egyik legfontosabb szőlőkárosító rovara Európában és Magyarországon egyaránt.
Hazánkban először 2006-ban azonosították Bács-Kiskun, Somogy és Zala vármegyékben, mára azonban gyakorlatilag valamennyi jelentős borvidéken jelen van.
A kifejlett amerikai szőlőkabóca mindössze 5–6 mm hosszú, teste megnyúlt, világosbarna színű. Szárnyain jellegzetes sötét és világos foltok figyelhetők meg. A lárvák kezdetben fehéres színűek, majd fejlődésük során fokozatosan sárgás-zöld árnyalatot vesznek fel. A faj kizárólag a szőlőn él és táplálkozik, így tápnövényköre rendkívül szűk. Európában elsősorban a termesztett szőlő (Vitis vinifera) állományai szolgálnak számára élőhelyként.
Az amerikai szőlőkabócának évente egy nemzedéke van
Pete alakban telel át a szőlővesszők kérgében, majd tavasszal, általában májusban kezdődik a lárvák kelése. A fejlődés öt lárvastádiumon keresztül zajlik, a kifejlett egyedek júliustól őszig figyelhetők meg az ültetvényekben. A nőstények a tojásokat az egyéves vesszők szöveteibe helyezik, biztosítva a következő évi fertőzési forrást.
faj közvetlen szívogatási kára általában nem jelentős. A valódi veszélyt az jelenti, hogy az amerikai szőlőkabóca a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma (Flavescence dorée) legfontosabb terjesztője.
Ez a zárlati károsító súlyos termésveszteséget, tőkepusztulást és jelentős gazdasági károkat okozhat. A fertőzött növényeken sárgulás vagy vörösödés, levélsodródás, hajtáselhalás és terméscsökkenés figyelhető meg.
Magyarországon a kabóca előfordulását ma már valamennyi jelentősebb borvidéken kimutatták.
A kutatások szerint a délnyugati országrészből kiindulva fokozatosan terjedt és ma már az Alföldön, az Egri, Tokaji, Balatoni, Villányi és más borvidékeken is megtalálható. A szakemberek a faj további terjedésére számítanak, ezért a rendszeres megfigyelés és az időben elvégzett növényvédelmi beavatkozások kiemelt jelentőségűek.
Az amerikai szőlőkabóca elleni védekezés alapját a sárga ragacslapos és feromonos előrejelzés, valamint a lárvák elleni időben végrehajtott kezelések jelentik.
Kémiai védekezés során eredményesen alkalmazhatók az acetamiprid hatóanyagú készítmények, például a Mospilan 20 SG. A fiatal lárvák ellen jó hatékonyságúak lehetnek továbbá egyes piretroid hatóanyagú készítmények is. A kezeléseket minden esetben az aktuális engedélyokirat és növényvédelmi előírások alapján kell elvégezni.
Biológiai védekezésben elsősorban a természetes ellenségek védelme kap szerepet. A hasznos ragadozó rovarok, pókok és fürkészdarazsak hozzájárulhatnak a kabócák egyedszámának csökkentéséhez, ezért indokolt a szükségtelen rovarölő szeres kezelések mellőzése.
Agrotechnikai módszerként fontos a fitoplazmával fertőzött tőkék mielőbbi eltávolítása és megsemmisítése, mivel ezek fertőzési forrásként szolgálnak. Az elhanyagolt, gondozatlan szőlőültetvények szintén elősegíthetik a kártevő fennmaradását és terjedését.
Mivel az amerikai szőlőkabóca közvetlen kártétele általában mérsékelt, a védekezés elsődleges célja nem a szívogatási károk csökkentése, hanem a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmájának terjedésének megakadályozása. Ezért a rendszeres monitoring és az időben végrehajtott kezelések a modern szőlőtermesztés elengedhetetlen elemei.
