Szőlőmoly a szőlőültetvényekben – felismerése, kártétele és védekezése

A szőlőtermesztés egyik legjelentősebb rovarkártevője a szőlőmoly, amely elsősorban a fürtöket károsítja, és jelentős termésveszteséget okozhat. Magyarországon két fajjal találkozhatunk leggyakrabban: a tarka szőlőmollyal (Lobesia botrana) és a nyerges szőlőmollyal (Eupoecilia ambiguella). Napjainkban a tarka szőlőmoly tekinthető a jelentősebb károsítónak a hazai borvidékeken.

A tarka szőlőmoly megjelenése és felismerése

A kifejlett lepkék kis termetűek, szárnyfesztávolságuk általában 12–14 mm. A tarka szőlőmoly elülső szárnyai barnás, szürkés és kékes árnyalatokkal tarkítottak, míg lárvái sárgászöld színűek. A faj báb alakban telel át a szőlőtőkék kérgének repedéseiben, majd tavasszal kezdi meg rajzását. Magyarországon általában három nemzedéke fejlődik ki évente. A meleg, száraz évjáratok különösen kedveznek felszaporodásának.

A szőlőmoly kártétele

A szőlőmolyok a szőlő generatív részeit támadják. Az első nemzedék lárvái a virágzatokat és a fiatal fürtkezdeményeket károsítják, amelyeket szövedékkel összeszőnek. A későbbi nemzedékek már a fejlődő és érő bogyókba rágnak be. A károsított szemeken apró rágásnyomok, ürülék és szövedék figyelhető meg. A sérülések következtében a bogyók rothadásnak indulhatnak vagy elszáradhatnak.

A közvetlen termésveszteségnél is nagyobb problémát jelent, hogy a rágások utat nyitnak a szürkepenész (Botrytis cinerea) és más rothadást okozó kórokozók számára. Ennek következtében egész fürtök válhatnak értéktelenné, különösen csapadékos időjárás esetén.

Az elmúlt években a meleg, száraz nyarak kedveztek a tarka szőlőmoly felszaporodásának. Jelentősebb egyedszámot és kártételt elsősorban a nagyobb szőlőtermő területeken, például a Tokaji, Villányi, Szekszárdi, Egri és Balaton környéki borvidékeken figyeltek meg, ahol a rendszeres monitoring ma már a növényvédelem alapvető része. A tarka szőlőmoly jelenleg a legtöbb hazai borvidéken a legfontosabb fürtkártevőnek számít.

Előrejelzés és védekezés

A sikeres védekezés alapja az előrejelzés. A rajzás megfigyelésére szexferomon-csapdákat alkalmaznak, amelyek segítségével meghatározható a tojásrakás és a lárvakelés várható időpontja. A kezeléseket célszerű a fiatal lárvák ellen időzíteni, amikor azok a legérzékenyebbek.

Az agrotechnikai védekezés során fontos a szellős lombfal kialakítása, a metszési hulladék eltávolítása és a fertőzött fürtök megsemmisítése. Ezek a módszerek csökkentik a kártevő felszaporodásának lehetőségét.

Biológiai védekezésre eredményesen alkalmazhatók a Bacillus thuringiensis hatóanyagú készítmények, amelyek szelektíven pusztítják a fiatal hernyókat, miközben kímélik a hasznos szervezeteket.

Erős fertőzés esetén kémiai védekezésre is szükség lehet. A jelenleg engedélyezett hatóanyagok között megtalálhatók többek között a lambda-cihalotrin, deltametrin, acetamiprid, spinozad és emamektin-benzoát tartalmú készítmények. A megfelelő időzítés kulcsfontosságú, mivel a védekezés hatékonyságát jelentősen befolyásolja a lárvák fejlettsége. A védekezést időzítsük az első nemzedék megjelenésére, hiszen ők a legfogékonyabbak a kezelésekre.

A szőlőmolyok elleni integrált védekezés – a rendszeres előrejelzés, az agrotechnikai módszerek, a biológiai készítmények és a szükség szerinti kémiai kezelések kombinációja – hosszú távon biztosíthatja a szőlőültetvények egészségét és a termés minőségét.