Gyökéritató 5/1

A magyar fejlesztésű és gyártású gyökéritató minden kertész és virágait kedvelő háziasszony számára alapfelszerelés. Ezek a tápanyaggal ellátott agyagcsövecskék nemcsak „táprúdként” funkcionálnak, hanem levegősebbé, morzsalékossá teszik a talajt, kiemelkedően javítják annak vízháztartását. A csövecskék a talajbaktériumok számára lakótelepként szolgálnak, ezáltal elősegítik a megfelelő talajflóra kialakulását, ezért érdemes szerves trágyával együtt alkalmazni. Felhasználásával csökken a növények vízigénye, a faiskolák szerint a sikeres faültetés egyik alappillére.

Ha a nyílásával felfelé áll a talajban, akkor az esővíz, öntözővíz egy része a cellában (csövecskék belsejében) „csapdába esik”, mint egy tálka, úgy viselkedik. Ilyenkor a bennrekedt víz a cella falából tápanyagot old ki és a keletkezett oldat a cellán belül ott is marad. Maga a gyökéritató csövecske, mint egy táprúd, fokozatosan adja le magából a tápanyagot, de a táprúddal ellentétben, itt jóval kisebb a tápanyag „kimosódás” sebessége, azaz a műtrágyával ellentétben, hosszú távon fejti ki hatását a vízforgalomtól és a talajban lévő mikroorganizmusok (bacik, gombák) számától függően. A gyökéritatóval ellátott gyökérkörnyezetben egy bacilusokkal teli „lakópark” létesül a talajélet számára. A laza, levegős szerkezetben a növény és a mikroorganizmusok versengenek a tápanyagért. A növény gyökérzete behálózza ezt a „lakóparkot” és a bacilusok, gombák áldásos tevékenysége folytán a növények számára felvehető állapotba hozzák a nehezen felvehető makro és mikroelemeket.

Ha a nyílásával lefelé áll a talajban a cella, akkor levegőztet. A talajban, térállástól függetlenül, víz hatására tápanyag oldódik ki. A gyökéritató gyártástechnológiája teszi lehetővé, hogy fokozatos tápanyagleadás valósul meg. A cellák több éven keresztül biztosítják a morzsalékos, laza szerkezetet. A cellák gyártása során felhasznált természetes anyagok a talaj kilúgozódását hatásosan lassítják. A gyökéritató alkalmazásával jóval kevesebb vízfelhasználás
érhető el. Amennyiben hosszabb időn keresztül elmarad a csapadék, a locsolás, akkor a gyökerek bizonyítottan a nedvesség irányába növekednek. Szárazságkor a cellákban rekedt víz mentőöv a növények és a talajélet számára. A talaj egészének vízáteresztő képessége túlzott vízterhelés esetén megmarad. Csak a cellák fogják vissza a vizet. Száraz talajban a növények gyökere nehezen fér hozzá a tápanyaghoz. Ha hozzá is jut, akkor azt a növény a gyökérzete növekedésére fordítja. Túl nedves talajban, levegő hiányában, a növények nehezen táplálkoznak. Túl tömör, kötött talajban is levegőhiánnyal küszködik a növény, a víz nehezen talál járatokat magának. Levegőtlen talajközegben a mikroorganizmusok élettere korlátozott és „átalakító” tevékenységük nem szolgálja a növényt. Óriási jelentőséggel bír a talajoldat kémhatása. Egyes kivételektől eltekintve a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a növények a tápelemeket akkor tudják felvenni, ha a gyökérkörnyezet pH értéke 6-6,5. Kísérleteink a pH ingadoztatását ígéretesebbnek találja.